Kallithea után dél felé vettük az irányt. Először a tankolnunk kellett, mert kevés üzemanyaggal kaptuk meg a Cliót. A benzinkutaknál sokan álltak sorban, de mi szerencsésen találtunk egyet, amelynél csak 3 kocsi várakozott és gyorsan végeztünk.
Lindosz a Fellegváráról híres, de mi úgy döntöttünk az idő rövidsége és az előttünk álló távolság ismeretében, hogy csak távolból csodáljuk meg. Erre a látványosságra is érdemes egy fél napot tervezni, nem csak a várba felmászni, hanem a falu utcáin kóborolni és fürödni egyet a parton.
Távolról készítettünk pár fotót a tájról. Balra tekintve a Földközi-tengert láthattuk utunk során, ezért is lepődtünk meg, amikor jobbról tűnt fel és egy olyan útra jutottunk, amelyen már elhaladtunk korábban. Fogalmunk sincs, hogyan keveredtünk el. (Szerencsére szigeten voltunk.) Kezdtünk éhesek lenni. Sikeresen megérkeztünk a sziget legdélebbi csücskéhez: a Prasonisi-fokhoz, ahol benyakaltunk egy nagyüveg ásványvizet valamint fejenként egy-egy gyros-t.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.