Kreatív Megoldások

„Néha el kell engedned a dolgokat - engedd magad kitisztulni. Bármi is legyen, ami elkeserít, meg kell szabadulnod tőle. Ha szabad a lelked, akkor szárnyal a kreativitásod és akkor vagy igazi önmagad. ”

 Tina Turner

A "nehéz idők" csupán egy lelkiállapot. Változtasd meg lelkiállapotodat, és megváltoztatod életminőségedet, akármilyen a gazdasági helyzet.

Monolithos-t elhagyva kanyargós utakon haladtunk tovább északra (kezdtem tengeri beteg lenni…). Az út egyes falvakban olyan keskeny volt, maximum egy busz fért el rajta. Tanúi lehettünk annak, hogy mi történik, ha két busz találkozik egy ilyen szakaszon. Mi, autósok türelmesen kivártuk, amíg az egyik busz nagyon kicentizve a távolságokat, de végül sikeresen átfurakodott a szűkületen. Le a kalappal a sofőrök előtt. A nevezetességek kitáblázása nem volt tökéletes, így túl is mentünk a lehajtón, mert csak északi irányból volt látható a tábla. Végül sikeresen megérkeztünk a Pillangók-völgyébe (Belépő: 5 Euro). Szerencsére, már csökkent a hőség, mert így is totál kipurcantunk, amíg felgyalogoltunk a lépcsőkön a csúcsra. (Ja, a kondinkon van mit javítani …) A völgyben egy sebes vizű kis patak folyik, kis vízeséseken és tavakon keresztül. Egy rákot is sikerült megpillantanunk. A csíkos medvelepkék nem igen röpködtek és eleinte egyet sem sikerült látnunk, s főként a fák törzsén pihentek.

A sétaösvény felső kijárata a Moni Kalopetra kolostorig vezet, egy kis kapun át és az előtte vezető úton keresztül. A kolostor udvarán egy kis büfé is volt, ahol energiát pótoltunk kólával és ásványvízzel.   Miután erőt merítettünk, igyekeznünk kellett, mert 19 órakor zárt a völgy. Lefelé már könnyedebben haladtunk, bár olyan érzésem volt, hogy sose érünk a kocsihoz. Ezután megcéloztuk szállásunkat Afandou-ban. Így utólag, nem csoda, hogy reggel nem találtuk a Pillangók-völgyébe vezető utat a szárazföldön keresztül. Talán, ha egy útmutató táblát láttunk.

Kellemesen elfáradva, 20 óra előtt pár perccel estünk be a hotelbe, ahol leadtuk a cuki Cliót. Egy nap alatt is sikerült sok mindent közelről vagy távolról megnéznünk (Kallithea, Lindosz, Prasonisi, Monolithos, Petaloudes), s képet kapni a sziget szépségéről. Az biztos, hogy még minimum egy napot lehetett volna a többi látványosságra szánni. Ha minden igaz, így is kb. 270 km tettünk a kocsiba, s a térkép mellett az intuíciónkat használtuk a tájékozódáshoz. A főváros megtekintése,  már egy külön kaland volt.

Kaptam egy e-mailt pár képpel, amelyeken három gepárd testvér látható egy kis impala társaságában, „akit” könnyűszerrel elkaptak, mert lassú volt. Azonban már előtte jól laktak és ezért nem bántották őt. Sőt barátkozni kezdtek vele.

Érdekelt a fotók eredete, ezért rákerestem a neten. Egy angol cikk „happy end”-ről számolt be, vagyis a kis impala túlélte ezt a kalandot. Vajon tényleg ez az igazság? (Nekem szimpatikus végkifejletnek tűnt.)

A képek a kenyai Masai Mara szafari parkban készültek. Megnéztem a fotós (Michel Denis-Huot) honlapját, ahol a gepárdokról készült fényképek között rátaláltam az eredetiekre. A valódi eseménysor nyomon követhető volt a fénykép sorszáma alapján. Amennyiben téged is érdekel a valóság, itt találod a képeket (sok más csodás fotóval egyetemben:

 http://www.denis-huot.com/news/index.asp?Rub=1866&LeTheme=1031&FULL=ON&LaPage=3#

Tanulság:

Érdemes több szemszögből is megnézni a dolgokat illetve körbejárni egy megoldandó helyzetet, mert nem minden az, aminek mások beállítják (és itt nem csak a médiára gondolok).

A nyugati parton indultunk visszafelé, Északnak. A hegyi utakon kanyarogva érkeztünk meg következő célállomásunkhoz: Kastrou Monolithoshoz. A keresztes lovagi kastély a 240 m magas Monopetros („magányosan álló szikla”) sziklacsúcs tetején áll. A kastélyból csak a falak maradtak meg valamint a fehérre meszelt Agios Panteleimon templom.

Érdemes a lépcsőkön felmászni és megcsodálni a gyönyörű kilátást. A vár tövében egy kis parkoló és egy étterem is található.

Kallithea után dél felé vettük az irányt. Először a tankolnunk kellett, mert kevés üzemanyaggal kaptuk meg a Cliót. A benzinkutaknál sokan álltak sorban, de mi szerencsésen találtunk egyet, amelynél csak 3 kocsi várakozott és gyorsan végeztünk.

Lindosz a Fellegváráról híres, de mi úgy döntöttünk az idő rövidsége és az előttünk álló távolság ismeretében, hogy csak távolból csodáljuk meg. Erre a látványosságra is érdemes egy fél napot tervezni, nem csak a várba felmászni, hanem a falu utcáin kóborolni és fürödni egyet a parton.

Távolról készítettünk pár fotót a tájról. Balra tekintve a Földközi-tengert láthattuk utunk során, ezért is lepődtünk meg, amikor jobbról tűnt fel és egy olyan útra jutottunk, amelyen már elhaladtunk korábban. Fogalmunk sincs, hogyan keveredtünk el. (Szerencsére szigeten voltunk.) Kezdtünk éhesek lenni. Sikeresen megérkeztünk a sziget legdélebbi csücskéhez: a Prasonisi-fokhoz, ahol benyakaltunk egy nagyüveg ásványvizet valamint fejenként egy-egy gyros-t.
A koradélutáni ebéd elfogyasztásától felfrissülve megmártottuk a lábunkat mind az Égei-, mind a Földközi-tengerben. Csupán egy kis földnyelv (amely dagálykor el is tűnhet) választja el a két tengert egymástól. Sokan (nem hivatalosan) itt kempingeznek a lakókocsijukban. Az Égei pár fokkal melegebbnek és a sok tengeri algától / fűtől zavarosabbnak tűnt. Hosszabb strandolásra nem volt lehetőségünk, mivel szorított minket az idő.

A bázisunk az Afandou Beach Hotel volt, s az itt töltött egy hét alatt kétszer kalandoztunk messzebbre. Először a Sziget felfedezésével kezdtük. Ez szerencsésnek bizonyult, mivel másnap benzináremelés és utána a tartályautók sztrájkja vette kezdetét.

Egy napra béreltünk autót (egy ezüstkék Renault Clió-t kaptunk - tisztára márka hűek voltunk J ). Tervünk az volt, hogy Afandou-ból a Pillangók völgyéhez megyünk, majd onnan a nyugati part mentén le a déli csúcsig és a keleti parton térünk vissza a bázisra. Feszített programnak néztünk elébe. A tervünk már a legelején megdőlt ugyanis nem találtuk meg a völgyhöz vezető utat. Nem viszik túlzásba a görögök az útjelzők használatát. Ennek köszönhetően átgondoltuk a dolgokat, egy cseppet tévelyegtünk Faliraki és Kallithea útjain, míg végül sikeresen megtaláltuk az egyik célobjektumot. Mondanom sem kell, véletlenek pedig nincsenek. Nagyszerű kezdetnek bizonyult, hogy az útitervünk rögtön az elején megdőlt.

 Kallithea Termálfürdő (Terme Calitea) 9 km-re található a fővárostól és egy teljes körű renováció után 2007. július 1-én nyitotta meg kapuit a közönség előtt. (Belépőjegy: 3 Euro) Tényleg eredeti fényükben ragyognak az épületek, gyönyörű a környezet, a strand, a kis vízesések mind mély nyomokat hagytak bennünk.

 Az épületben volt festmény kiállítás valamint fényképek az itt forgatott filmekből (pl. Navarone ágyúi, Zorba, a görög).

Az utak élére állított fehér és fekete kavicsokkal vannak kirakva. Az alábbi képen egy hal szája előtt pihentem meg éppen.

Nagyon örültünk, hogy itt kezdtük a Sziget túránkat és sajnáltuk, hogy nem tudtunk hosszabb ideig maradni, megmártózni a tengerben és elnyúlni a napágyakban. Ha lehetőségetek van idelátogatni, mindenképpen szánjatok rá fél napot, s csobbanjatok a kristálytiszta vízben, hűsíthetitek magatokat a vízesések permetjével is.  

Nagyon izgalmas hét van mögöttem. Sok élménnyel gazdagodtam. Ez egy ízelítő válogatás.

Kedves Olvasó!

Üdvözöllek! G vagyok és elkísérem a blog tulajdonosát (Z-t) nyaralni. Idén Rodoszra megyünk (tavaly Horvátországban jártam :-). Nagyon izgatott vagyok, mert ez lesz az első repülőutam. Az alábbi módon igyekszem relaxálni:

Szerencsére nem nekem kell bepakolnom, s amint látom Z hősiesen küzd az elemekkel, ruhákkal és a 20 kg-os súlyhatárral. Ahogy a rádióból hallom, pont jókor indulunk, mert itthon hűvös idő várható (ami csak a nyaralók számára nem túl örömteli hír valószínűleg).

Ezúton kérem a türelmedet, mert nem leszünk internet közelben egy hétig, de szorgosan tollba fogom mondani élményeimet Z-nek, s publikálom őket visszatérésünk után.

Addig is: Adio!